Valahogy mindig a Thaly Kálmán utcából fordulok be a Gát utcába, ennek nincs semmi konkrét oka, szeretem ezt a  nevet Thaly Kálmán, ( Jókai másodunokatestvére, költő, tudós) és szeretem az utca sarki kávézóját is, ahol a vitrines ablakban örökké ugyanazok a régi indiános és Nemere István könyvek dőlnek jobbról balra.

A Gát utcában közben folyamatosan változik minden, épp csatornáznak, keskeny pallókon, centis réseken lehet közlekedni, az egész utca tehát felgyűrve, a szemközti, napos oldalon pedig a „Szociális városrehabilitáció Ferencvárosban, József Attila terv I. ütem” munkásai a házak homlokzatát újítják. Az üzletek hónapok óta zárva, nincs sminktanfolyam, teázni sem tudunk a különleges teaboltban, csak a fénymásoló és a printelő üzlet működik, szóval xeroxozni még lehet.

Ma, a nyolcvan éves Teri nénihez megyek, a Ferencvárosi Családmentori szolgálat egyik munkatársa, Forrás Eszter segített a találkozó megszervezésében. Teri néni tavaly költözött el az Gát utca 20-ból, most néhány sarokkal arrébb, egy új építésű házban lakik egy elképesztően nagy, belső kertes udvarral körülvéve. A folyósról jól látszódik a szemközti lakóépület is, és az a furcsa, toronynak látszó képződmény is, amit a gyorsnövésű lonc teljesen bekerített, bekebelezett és felfalt.

Jó dolgom van, most nem az utcán jövő-menő, elfoglalt, vagy kevésbé elfoglalt embereket szólítom meg biztató ügynök arccal, hanem előre tervezett, pontos helyre és címre megyek, ahol várnak és ahol felbukkanásom nem lesz nagyon ijesztő. Megérkezem, ebédidő, ennek ellenére Teri néni barátságos. Ül az ebédlőben egy fiatal szomszédasszonnyal, dohányoznak, beszélgetnek, a nappaliban megy a latin sorozat, a konyhában valami finom hús illata…

 2014. szeptember 8.